Ez a csodás mű akkor született, amikor az Eszterrel ültünk a parton, és csodáltuk a Dunát:D

Ó Duna!

Ó Duna, te piszkos csoda, vized szmötyis, szagod büdis.

Régóta folysz itt, kettészeled a várost, mely furcsa, de egyben csodálatos.

Ó Duna, sok élőlényt itatsz, mégsem adnak hálát, te csodálatos Duna!

Szennyet viszel, de szart is hozol, miért van ez Duna?

Oly sok csövinek adsz fürdőkádat, mégis beléd hánynak.

Egy galambot látok, mely kőről kőre szállott, majd egy fehér csodát hátrahagyván tovaszállott.

Ó Duna, ott egy bója, melyet lassan elnyel eme csoda.

Ott a Legenda, mely mellett elhalad a Várhegy, s most hullámzol, büdit hozva, majd lenyugszol, döglött halat a partra sodorva. Mely már oszlik, s csak csontja látszik, te csodálatos Duna!

A bója már megfordult, s egy kacsa is előfordult, ó Duna.

Reád nézek s megvakulok, mert a nap fénye rád vetődve úszik tova.

Két férfi sörözget amott, s két német hölgy mellettünk kvartyog.

Ó Duna, a Lánchíd tövében ülünk, s fel – felpillantunk, de lépcsőn ülvén még mindig rád gondolunk, ó Duna!

Most tova állunk, s itt hagyunk, de tudjuk rád mindig számíthatunk, te büdös, szmötyis Duna!

                                        Költötte: Szűcs Eszter és Tompos Alexandra            

                                         2007.05.16.